Brigitte Bardot, kultikus interjúja: „Miáltal Saint-Tropez turistakarnevállá vált, sztárok, milliárdosok, turisták halmazává…”
Ezen a szombaton, szeptember 28-án ünnepli 90. születésnapját Brigitte Bardot. Az igazi francia ikon, a „BB” elválaszthatatlan Saint-Tropez-től. Nélküle ennek a falunak valószínűleg nem lenne olyan hírneve, mint ma az egész világon. Brigitte Bardotnak azonban nem tetszik, amivé Var kommuna vált. Amint ez az interjú is bizonyítja, 1992-ben adott nekünk a lap legelső számábantalálkozás. Egy kultikus interjú, amelyet szerettünk volna (újra) felfedezni, hogy megünnepeljük a médiában nagyon ritka francia ikon születésnapját...
Interjú: Mit jelent Önnek Saint-Tropez?
BRigitte Bardot: Egy kis otthoni kikötő. Halászfalu, jó hely lakni. Mára, az én hibámból, Saint-Tropez turistakarnevállá vált, sztárok, milliárdosok, turisták agglomerációja, egyesek másokat taposnak, mindent megtesznek azért, hogy minél több pénzt kapjanak – a borzalom! De mély gyökereim ott vannak lehorgonyozva. Nehéz észrevenni, hogy az, amit szeretünk, romlik, de igyekszünk fenntartani az igazság oázisait.
Mindennek ellenére továbbra is ott élsz?
Ott élek, mert ott vannak a gyökereim. Ott vannak eltemetve a szüleim, a nagyszüleim is. La Madrague, amely jelenleg az alapítványomhoz tartozik, harmincöt évig volt életem, nyaralásaim, szerelmeim és szorongásaim otthona.
Milyen volt az Ön által ismert Saint-Tropez?
Igaz volt, nyugodt, vonzó a varázsával, halászaival, lakóival, kereskedőivel „hangsúlyos”. Mindaz, ami már nem létezik. Az ország akcentusa a párizsi, pied-noir, angol lett.
Gyakran voltál a bulik középpontjában Sagannal, Vadimmal, Barclay-vel stb. Nem Ön a felelős Saint-Tropez világhíréért?
Ha én vagyok a felelős érte, akkor az akaratomon kívül esik. Igyekeztem a lehető legjobban abban a stílusban lenni, amit szerettem, nem két körre sztár, hanem életöröm, élveztem ezt a csodálatos, szennyezetlen tengert akkoriban, vadon éltem, tanultam a provence-i konyhát, vízisíelést, búvárkodást. búvárkodás, gitározás… Egyszerű dolgok, amik nem ártanak senkinek. Ami Vadimot, Barclayt és a társaságot illeti, az egyiktől való válás és az élet bizonyos összeegyeztethetetlensége a másikkal azt jelentette, hogy messze elmaradtak tőlem.
Az utolsó házad, a La Garrigue, rejtettebb, mint az első. Miért két ház?
Roussel kadétnek három háza volt, amelyekben nem volt sem gerenda, sem szarufa! Nem tudok olyan törvényről, amely szerint nem lehet két otthonod. A La Madrague most az alapítványhoz tartozik. Ez lett Saint-Tropez „diadalíve”. A buszok és hajók éjjel-nappal öt nyelven kínálnak túrákat: franciául, németül, spanyolul, olaszul és angolul. És békére van szükségem.
Mit gondol azokról a művészekről, akik ma Saint-Tropezben telepednek le?
Nem gondolok rá semmit, nem érdekel.
És hogyan képzeli el Saint-Tropezt 100 év múlva?
Nem tudok elképzelni semmit. Napról napra élek. Elég szomorú látni, ahogy minden rohamosan romlik. Nem érdekel, mi lesz száz év múlva.
De nem szomorú ez a gondolat?
Igen, elszomorít, mert utálom a pazarlást!
Hova mész nyaralni 100 év múlva?
100 év múlva 157 leszek, szóval…
Milyen helyeket szeretsz Saint-Tropezben?
Saint-Tropez-ben már nem szeretek semmit. Másrészt más falvak, mint Grimaud, Gassin vagy Ramatuelle, abban a kiváltságban részesültek, hogy intelligens polgármestereik voltak, akik tudták, hogyan őrizzék meg hitelességüket.
Gyakran beszélsz kápolnákról és templomokról. Ez fontos neked?
Mint egy spanyol fogadóban, a kápolnában is megtalálja, amit oda hoz. Ha nem hiszel semmiben, nem találsz semmit...